Alkotmányozó „flúgos futam”

Alkotmányozó „flúgos futam”

„ Az én megbízatásom egészen újszerű a Magyar Köztársaság életében, hiszen a magyar és európai politikatörténetben példátlan, hogy egy pártszövetség és annak miniszterelnöke egyedül kapjon felhatalmazást arra, hogy több mint kétharmados többséggel kormányozzon egy országot. A Magyar Köztársaság polgárai, tehát azt fejezték ki, hogy a parlament ne csak törvényhozó, azaz új alkotmányt adó közösség is legyen.” –</em> hangzott el Schmitt Pál államfővé választása előtti felszólalásában. Amit eddig is sejtettünk napjainkra láthatóvá vált, hogy a XXI. századi Magyarországba újra beköltözött az omnipotens hatalmi reneszánsz, a tőle különböző történelmi gyökerű értékek és érdekek létezésének semmibevétele mellett.
Itt állunk a posztindusztriális, a tudás társadalom irányába haladó globális világ peremén, egy félelmekkel teli, alapvető szociális problémákkal küszködő társadalommal, ahol a felkínált jövőképek szétágazó antagonisztikus ellentételei tovább mélyítik a meglévő szakadékokat. Ebben a létfenntartó küzdelemben a polgárok figyelme legkevésbé fordul az alaptörvényünk radikális megváltoztatásának folyamatára, pedig egyre nagyobb hangerővel szükséges feléjük szólni: „Zemberek ébresztő!”.
S ezzel párhuzamosan egyre nagyobb mértékben szükséges tudatosítani a társadalomban, hogy napjaink politikai folyamatainak két kardinális küzdelme zajlik hazánkban: az általános emberi szabadságjogokért, és a létbiztonság stabilitásáért folyó harc, minden más csupán elterelő hadművelet számba vehető.
Kérdés, hogy az ország polgárainak azon része, akik büntetésül kimaradnak a nagy nemzeti együttműködés rendszeréből, talán kézfeltartással törődjenek bele, hogy az Alkotmány csak ”saját polgároknak„ jár? Csupán a polgári kormány ideológiailag és politikailag uralt civil szervezeteinek, „közmeghallgatása ” megengedett, ez csak Mrs. Civil-t és Mr. Civil-t illeti meg? Vajon a társadalmi érdekegyeztetés mechanizmusainak korlátozása valójában nem azt jelenti, hogy a hatalom nem is törekszik a társadalmi együttműködés kialakítására? Valóban jogállam létezik ott, ahol a szakszervezeteket, a szakmai kamarákat, a baloldali és liberális civil közösségeket kirekesztik és alulértékelik az új alkotmány megalkotásában? Kimondatlanul is tudjuk a választ: hatalom mindenekfelett; ellenállás mindenkivel szemben; aki nincs velünk, az nincs! A hazugságrendszerek álszentségében az Orwelli rémálmok megelevenedéséhez statisztaszerepek kiosztása történik, a tökéletesen megfigyelt és ellenőrzött társadalomhoz.
A nemzeti polgári erők elutasítják az érték semleges államot, miközben igencsak őrködni kívánnak a társadalom értékválasztási szabadságán. Vitathatatlan tény, hogy a magyar politikai intézményrendszer működését a megváltozott társadalmi berendezkedés ismeretében újra át kell gondolni, s előtérbe kell helyezni a politikai akaratképzés szervezeti megújítását. A kérdés az, hogy miként biztosítható optimálisan a társadalmat behálózó valamennyi érdekcsoportnak a beleszólása és részvétele, a valóságos civil kurázsival fellépő, az esélytelenek érdekvédelmét ellátó, a társadalmi szolidaritást kifejező, s mindazon szervezetek véleménye, mely a nemzeti ügyek kormányának értékvilágát és dominanciáját nem vállalja. Ehhez igencsak kevésnek mutatkozik az LMP módosító indítványa, mely szerint minden parlamenti frakció öt-öt társadalmi szervezetet külön is megnevezhet, s azok javaslatokkal élhetnek a parlamenti alkotmányt előkészítő bizottság számára. A miniszterelnök mellett működő bizottság tagjai valamennyien azonos értékrend elkötelezettjei; a parlamenti bizottság pedig csak a jelenleg érvényes parlamenti erőviszonyokat tükrözi.
Hazánkban a demokrácia új minőségének meghonosítása csak a képviseleti és a közvetlen részvételi elemek szimbiózisa alapján valósulhat meg. Megengedhetetlen, hogy bármely politikai erő túl hatalma a maga javára játszadozzon vele. Az alkotmány minden demokratikus jogállam alapja és mércéje, ezért az új alkotmány hazánkban nem készülhet el valódi társadalmi egyeztetés nélkül. Az alkotmányozás folyamatából kirekesztettek számára nem marad más megoldás, mint a kimerült társadalom immunrendszerének támogatására létrehozzák az alkotmányozást előkészítő társadalmi bizottságot, ahol a véleményt formálni akaró civilek, szakszervezetek, szakmai közösségek, a különböző társadalomtudományok képviselői diskurzust folytatnak a kormány/parlament által készített alkotmány koncepciójáról és alternatív alkotmányos koncepciót és normaszöveget dolgoznak ki. Amennyiben az Országházban törvényt ülő politikai elit valóban felelősséget érez a jövő nemzedékéért, a nemzet sorsáért, minden egyes állampolgáráért, akkor felülemelkedik arisztokratikus viselkedésén, és tárgyalóasztalhoz ül a mindig vesztesekkel, az alkotmányt előkészítő társadalmi bizottságban tisztességgel és jó szándékkal gondolkodó különböző világnézetű civilekkel. Nem kiegyezésről van szó, s végképp nem ideológiai és politikai megegyezésről, hanem valódi társadalmi konszenzusról, egy új dimenzióban lévő közös útkeresésről. Nagy és történelmi felelősségű feladat a XXI sz. magyar alkotmányának a megalkotása, ezért a tekintélyelvű kormány, hatalmi gőgjének és ambícióinak feladásával esély teremtődhet, hogy az új alkotmány valóban mindannyiunké lehessen!
Elstartolt az alkotmányozó „flúgos futam”: a „Pofabe törzsőrmester” araszoló tankjával, a „Vágd haza Rt” golyóálló bumfordival, a „Gézengúz Guszti” sanda ciklonja, a „Bunkós testvérek” gogo mobilja, a „Mitugrász”spéci kocsija és sokan mások. Ám, míg az eredeti rajzfilm felszabadult nevetésre ösztönöz, addig a valós világban bekövetkező rapid alkotmányozás folyamata csupán a társadalom nagy többségét tehetetlenségtől szenvedő zokogásra.
(Népszava 2010. július 27)

A bejegyzés kategóriája: Chili
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.