Damaszkuszi úton

2010. Népszava

„Ez egy szociáldemokrata párt, mi szocialisták vagyunk, a nemzeti liberalizmus hívei takarodjanak ki a párt soraiból! Egységnek csak akkor van értelme, ha az a marxizmus elméletén és gyakorlatán nyugszik. Ha nem, akkor az, nem szocialista.” – mondta szenvedélyes beszédét zárva August Bebel szociáldemokrata vezér /a szocialista feminizmus egyik atyja/ 1910-ben a magdeburgi pártkongresszuson, ahol a párt belső egységének vagy szétválásának útját vitatták meg. E történelmi tény idézete, kiinduló pontja szeretne lenni a „megtisztulás előtti” kellemetlen igazságok sorában. Mind tudjuk az igazság többarcú, ám vannak közöttük is a legkellemetlenebbek, amelyeket taktikai vagy személyi tekintet nélkül is illik megemlíteni.

A szociáldemokrácia történelmi útját vizsgálva, permanensen megfigyelhető az a tanulási, tapasztalati és összegző folyamat, mely alapján a szocialista mozgalom szervezeti-ideológia alakzatai, fellépő ellentmondásai a pólusai mentén önállósultak, és a vonzás-taszítás kölcsönössége révén a megoldás kizárólagos hordozóiként értékelték önmagukat. Napjainkban eme pólusok jobboldali szárnyának nyilvános vitairatát már megismerhettük, annak „holtvizű tó” védőbeszédeit is. Természetesen léteznek más pólusok is, például melyek valami falusi népfelkelő egyletként botorkálnak egyes vezetők körül, nem véve tudomást a bálványok alkonyáról. Vagy a Menger, Andler és Sorel hívek, akik következőképpen fakadnak ki: „Mikor hagynak már fel a Tőké-vel, ezzel az unalmas és elavult bibliával?” Mindezt persze alogikusan akkor kérdik, amikor eredeti szellemi útjukról letévedve és azt megtagadva, a nyugati világban a marxizmus föltámadását ünneplik, a demokratikus szocializmus eszméjét definiálják a szociáldemokrata pártok (lásd: SPD). Nem csodálkozhatunk rajta, hiszen az emberi történelem fejlődését áttekintve számos Golgotát láthatunk már, ahol valóságban vagy gondolatban feszítették fel az igazságokat. Napjainkra az eszközök megváltoztak ugyan, ám a cél és eljárás mindenütt a régi maradt.

Hogy ennek mi köze van a hazai szocialista útkereséshez? Semmi más, mint a középszerűség, az új szellemi gondolatok gyűlölete, a kritikai gondolkodás megtorlása, az elviselhetetlenül unalmas és alantas „koncertpárbajok”, és legfőképpen a marxista elméleti alapok ellen való hadakozás. Az MSZP meghirdetett megújulási folyamatában eddig a szervilizmus és opportunizmus bírálatán túl, kevés szó eset például az önazonosítás – eszme kérdéséről, a középszer tobzódásának megállításáról, a baloldali rasszizmusról, a nőpolitikáról, a tőke-munka kapcsolathoz való viszonyról, a szegények elleni harc befejezéséről, mely tudatos artikulálásával határozhatja meg jövőbeni történelmi sorsát. A felsorolt példák nem avítt toposzok, hanem a „játék-baloldaliság” feladásának meghatározó kérdései, amelyek elmulasztott megválaszolása vezetett, ahhoz a történelmi bizalomvesztéshez, amely okán a társadalom átalakító tevékenysége hitelvesztetté vált. Előre borítékolható, hogy a párt belső tisztulási cselekvése forradalmi tűzijátékot nem eredményez majd. Viszont nem árt ha, minden szociáldemokrata felett végzettszerűen ott lebeg, Leszek Kolakowski, lengyel filozófus gondolata: „A szociáldemokrácia nem más, mint egy makacs akarat, amely lépésről lépésre meg akarja szüntetni azokat a körülményeket, amelyek kiváltják az elkerülhető szenvedést, az elnyomást, az éhséget, a háborúkat, a faji és nemzetiségi gyűlöletet, a kielégítetlen kapzsiságot és a bosszúszomjas irigységet.”

A beszűkült hazai mozgástérben, csak valódi szocialista ideológiával és értékrendszerrel lehet konfrontálódni politikai és eszmei dimenziókban. Ehhez a megváltáshoz már régen nem elég egy Megváltó, aki utolsó esélyt nyilvánít ki a pogányok felé. A megváltó útra lépés előtt fel kell adni a konformizmust, az önhittséget, az önámítást, ehhez történelmi akarat szükséges. Nem utolsó sorban pedig a damaszkuszi hosszú út előtt az MSZP elit valamennyi tagja – sorszámhúzás nélkül – elkezdheti az elmúlt húsz év hibáiért a párttagok és szimpatizánsok előtti bocsánatkérést. Mert ha nem, akkor valóban menni kell…

A bejegyzés kategóriája: Chili
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.