Elhangzott a „No Orban day” tüntetésen

„Tisztelt honfitársaim!

Megnyílt a múlt és kitárult a jövő.

Nézzünk bátran mindkét irányba.

Évtizedekig nem létezőnek minősített kérdésekkel kerültünk hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyőztünk, de magasodik még előttünk elég.

Küzdjünk meg velük, de higgyük és akarjuk: küzdelmünk végigvihető véres harcok és áldozatok nélkül, békésen.

Hihetünk ebben, mert ez már egy másik világ, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi seb, és sok van bennünk régi önmagunkból.

Távolabbi múltunkba visszatekintve, fájdalommal látjuk: iszonyatosan sok a veszteségünk! Az első világháború, a forradalmak és ellenforradalmak, az üldözések, a kényszerű emigráció, a második világháború, a deportálások, újabb emigráció, a hadifoglyok kálváriája, a kitelepítések, a rákosista terror, 1956 barikádjai, a megtorlások.

Sok a vereség és sok az újrakezdés. És csaknem minden újrakezdéskor elkövettük ugyanazt a hibát: a megelőző korszakot mindenestől le akartuk törölni a tábláról. Holott nem lehet, mert minden korszak hagyott rajtunk, magyarokon letörölhetetlen nyomokat. És egy korszak sem volt, amely csak kínok, szenvedések barázdáit hagyta örökül. Mindegyik emelt megőrzendő halmokat is.

Most nem kell attól tartanunk, hogy idegen hatalom győz le bennünket. Nem másokkal kell harcolnunk, hanem önmagunkat kell legyőznünk.

Le kell győznünk félelmeinket, és felelőtlen vakmerőségünket, bizalmatlanságunkat és naivitásunkat, gyűlölködéseinket, féltékenységünket, irigységünket, hatalmi vetélkedéseink vadhajtásait.

Azt mondom tehát: közös erővel vessünk véget rossz hagyományainknak!

Ne engedjük áttörni, a gyűlölködés sötét és gonosz erőit!

Most nincs lefogva a kezünk. Ne emeljük azt önmagunkra, hanem építsünk vele! Elindultunk egy olyan világ felé, melyben akaratunk szerint a jognak asztalánál mindenki egyaránt foglal helyet. Ahonnan száműzetik az önkény, a félelem, ahol valódi és teljes szabadság van, s az egyént csak mások szabadságjoga korlátozza.

Megmozdult az évtizedekig hallgatásra ítélt és bénító engedelmességre kényszerített civil társadalom. Hozzákezdett, hogy megszervezze önfenntartásához szükséges mozgásterét, amelyek stabilitást, autonómiát, a szélsőségekkel szembeni ellenállást, védettséget biztosítanak számára, és megfelelő beleszólási lehetőséget adnak sorsának formálásába.

Európa és a világ ismét figyel Magyarországra. Megújulási kísérletünket nagyra értékelik, és tettekkel is készek támogatni azt. Ahhoz, hogy a politikailag és gazdaságilag fejlett öntudatos nemzetek családjának büszke tagjai legyünk, vizsgázni kell érettségből és józanságból. Kulturáltan kell lezárnunk egy korszakot, és energiánkat az előttünk álló teendőkre kell koncentrálni. Ez a mi dolgunk, és ez a mi felelősségünk.

Ennek súlyát átérezve, kérem mindannyiunk odaadó részvételét abban a hatalmas vállalkozásban, melynek célja e hazát és önmagunkat felemelni.

Éljen a Magyar Köztársaság, és éljenek benne szabadon és boldogan polgárai!”

Önök most Németh Miklós miniszterelnök beszédét hallották, mely 1989. október 23-án hangzott el, a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napján.

 

Elhangzott a „No Orban day” tüntetésen 2011.02.01. Budapest

A bejegyzés kategóriája: Chili
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.