2011 november 16. – Károly Mihály Kossuth téri szobránál elhagzott beszéd

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Köztársaságpártiak!

2011. november 16.

Alföldi Andrea, Károlyi Mihály Kossuth téri szobránál elhangzott beszéde

Az igazi magyar hazafinak, akinél a hazafiasság a lélek mélyén élő érzés és nem a hangos torok üvöltése, tehát az igazi hazafinak napjainkban épp úgy, mint az 1918-as forradalom előtt pirulnia és szégyenkeznie kellett Magyarország miatt. Ez az ország, amelyik oly büszke volt történelmére és irodalmára, azok közé az államok közé tartozott, ahol legtöbb volt az analfabéta, ma pedig az öntudatos tudatlan. Ez az ország, amelyik sokkal inkább a jó levegőjű vidék, mint a bűzös levegőjű város országa, a tüdővésznek valóságos fészke volt. Földművelő népe birtoktalanabb, mint bárhol. Munkása kevesebbet keresett, mint a legtöbb európai állam munkása. Szociálpolitikája szégyenletesen mélyen elmaradt Európától. Választójoga a legkorlátoltabb, egyesülési, gyülekezési és sajtószabadsága pedig nem létezett. Ez nem egy túlzottan sötét színekkel festett kép, hanem a vagyon és születési jog pillérein nyugvó, minden porcikájában korhadt feudális rendszer, az első Köztársaság előtti Magyarország látványa.

Ma annak az embernek állunk a szobra előtt, aki éppen a mellettünk lévő Országházában, oly sok csatáját vívta, ahol 1918. október 16-án a régi bűnös rend bűnös vezetői felett meghirdette a történelem kérlelhetetlen ítéletét, két héttel az őszirózsás forradalom előtt, ahol egy hónappal később kikiáltották a Köztársaságot. Még a sír széléről is bátorították: „Igaz örömmel, vigasztalással üdvözlöm gróf urat, régen becsült, igaz politikusunkat. Kik igazán szeretik Magyarországot, együtt vannak. Tisztelő híve Ady Endre”

Egy évvel Magyarország felszabadulása után, három évtizedes emigrációban töltött évek harcaiból hazatérve Rajk László a legtömörebben, a legvilágosabban szinte szózatszerűen köszöntötte Károlyi Mihályt. „Üdvözlöm Önt, a magyar demokrácia legrégibb harcosát. Üdvözlöm Önben a köztársaság tulajdonképpeni megalapozóját, aki a Magyar Köztársaság alapjainak lerakásával kiformálta Magyarország igazi demokratikus törekvéseit.”

Ma annak az államférfinak állunk a szobra előtt, aki megélte, amit élő magyar senki kívüle. 1946: II. tc.-ben Magyarország nemzetgyűlése egyhangúlag törvénybe iktatta érdemeit, a Corpus Iuris lapjain a Rákóczi –törvényhez s a Kossuth-törvényhez odaillesztette a Károlyi-törvényt: az állam törvénye a történelem törvényével került szinkronba. Hazahozta, s érvényesítette engesztelhetetlen szenvedélyét minden árvalányhajas magyarkodás ellen, amit nemcsak elvtelennek és kártékonynak, hanem még rövidtávra is haszontalannak tartott.  1949-ben a koholt perek ellen egy nagy élet tragédiába torkollása árán is tiltakozott. Nem volt jobbos és nem volt balos. Igaz volt.

Ma annak a férfinak szobránál állunk, aki feleségének úgy ajánlotta emlékiratait, mint a legszeretőbb társ. „Több voltál, mint feleségem, örömben és csapásban, mindenben társam, küzdőtársam, dolgozótársam, szenvedőtársam, remélőtársam, igazi elvtársam vagy s voltál.”

Annak a férfinak emlékhelyén állunk, aki harcos védelmezője és küzdőtársa volt a magyar progresszív nőmozgalomnak. Ennek bizonyítására elég arra az éjszakára gondolni, amikor a Károlyi palotában 1918. október 25-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.  Magyarország súlyos válságában ez volt az a központi szervezet, mely összefogta mindazon mozgalmakat és törekvésekért küzdőket, akik Magyarország érdekében a békét, a demokráciát, és az egyenlőséget hirdette. Történelmi vétek, hogy a Magyar Nemzeti Tanács két nő tagját napjainkig a köztudat mély hallgatása övezi. Az egyik Müller Ernőné Singer Irén volt a magyar szociáldemokrata nőmozgalom egyik meghatározó vezetője, az MSZDP Országos Nőszervező Bizottság vezetőtagja, az első magyarországi női képviselőjelölt, akinek érdemei közé tartozik a nőmunkásmozgalom történet megírása. És a Tanácsban találjuk a magyar feminista mozgalom vezérszónokát Bédy – Schwimmer Rózát, aki a Károlyi-kormány svájci nagykövete lett. Abban a Svájcban, ahol csupán 1971-ben adták meg teljesen és véglegesen a nők számára a választójogot.

Károlyi Mihály történelmi érdemei között félszegen ballag a magyar nők hálás felszabadító köszönete. Itt az idő, hogy emlékeztessünk mindenkit erre a méltatlanul elfeledett tényekre, mert mi magyar nők büszkék lehetünk szépanyáink szenvedélyes cselekedeteire, könnyek által írt küzdelmeire. A forradalom napjaiban Károlyi Mihály lett minden magyar nő társa, bátor fivére, és gondoskodó apja, a reményt adó a háború fájdalmaiban szenvedőknek, a békét keresőknek.

A történelem sorskereke ma talán a megbékélés kulcsát adhatja a magyar nők kezébe, napjaink mocskos, szoborgyalázó férfi uralta politikáján felül emelkedve, a történelmi hála örököseiként a Magyar Nők Szövetsége otthont kíván adni székhelyén, az Andrássy úton az első köztársasági elnök bronzszobrának.

Rónai Mihály szavait idézve: „….Elnök Úr, arra kérjük: jöjjön haza. Engedjen népe hívásának: nem Önnek van miránk szüksége, hanem Magyarországnak Károlyi Mihályra, aki nem a pártoké, hanem az egész magyarságé….”

A bejegyzés kategóriája: Chili
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.