Peking 20 – szubjektív nézőpont

Úgy illik, hogy a nemzetközi tendenciákhoz csatlakozva számvetés készüljön a Nők IV. világkonferenciája óta eltelt időszak (1995.szeptember 4-15) elért eredményeiről. Nemzeti jelentések készülnek, tudományos ülések elemzik a valós változások vagy akadályok komponenseit. A nők helyzetét befolyásoló tényezők gazdasági- és társadalmi vetületei mellett a pártpolitikai tevékenységek is mérlegre kerülnek. Nézőpontok, világnézetek különbségei ellenére talán csak egy közös szegmens rajzolódik ki erőteljesen a hazai értékelésben, hogy az elmúlt két évtizedben teljesen esélytelenek voltunk.

A nőpolitikával foglalkozók drámája, hogy a kormányokon átívelő ideológia felett álló létező női érdekek közös minimumát se tudták fenntarthatóan megteremteni, nem hogy társadalmi nyomást tudjanak gyakorolni a maszkulin politikára. Csalódás, csalódás után jött. Ennek jó példája az a történelmi együttműködés, mely a három legnagyobb befolyással bíró női szövetség között jött létre 2013 júliusában.

A machbeth-i végzet nem a jelenlegi politikai közéletet uraló szűk társadalmi bázisú „antifeminista-feminista” celebbé avanzsált „én-márka” építők acsarkodása, hanem a nemzet alkotó részét adó több milliós nőtársadalom neuralgikus pontjainak teljes ismeretének mellőzése és tagjainak tömeges kivonulása a társadalmi vitákból, a nőbarát állam felé tett politikai akarat elmaradása, a soha fel nem tett „mit tehetünk Önökért?” – érdemi kérdés ki nem mondása. Tagadhatatlan részét képezi ennek az állapotnak a női civil szervezetek tévedhetetlen, uralkodó dogmái, a valós szembenézés az elhibázott döntéseikkel, és nem utolsó sorban a vélemény szektásodás létrejötte.
Egy korszakot csak kegyetlenül őszinte számvetéssel lehet lezárni a tovább lépés kényszerében: nincs megtűrése azoknak, akik nőnapra „szajhaversenyt” hirdető mellé ülnek, vagy nincs együtt menetelés a demokratikus zászló alatt lévő nőgyalázókkal, és végképp nincs párbeszéd a fertőző ragályként terjedő náci gondolkodásúakkal. Természetesen lehetnek még további elvek, pioritások, demokratikus minimumok, amik elvi alapként szolgálhatnak.

Többen képviselek azt a nézetet, hogy biztató remény a rendszer átformálására alig van a középkori szokásjog uralta társadalmunkban. Feltéve, teszik hozzá, ha továbbiakban nem másoktól, a nyugati demokráciáktól, netán támogató oligarcháktól, vagy pártszolga „méhkirálynőktől” várjuk a változás megtörténését.

Talán létezik más út.…
Az elmúlt időszakban a közpolitikai kezdeményezések a pártok helyett az önkéntesen szerveződő társadalmi csoportok lettek, vagyis láthatóan a civilek veszik át a pártoktól e szerepet. Ezen gondolatmenethez csatoljuk hozzá a több évtizedes civil közösségfejlesztési tapasztalatokat, a létező hálózatokat, a szerteágazó tudományos alapokat, a nőtársadalom szociális érzékenységét, empátiáját, a megtépázott, ám mindig újraépülő női szolidaritási képességet, a társadalmi békére és biztonságra vágyás közös küldetését. A gondolatmenet eredménye: a valódi változás indikátor lehetősége a civil női kezdeményezésekben van. Ezzel nem kisebbíteni kívánom a nőszervezeteken kívüli civil csoportokat, ám kétségtelen tény, hogy bármely társadalmi- gazdasági problémához nyúlunk, vagy egy adott szociális, – kulturális, – oktatási kérdéshez, azonnal felfedezhető benne, a nőkre vonatkozó erőteljes aspektus, illetve nem elhanyagolható érték: a nők megoldásra való törekvésének demokratikus kompromisszuma. Nem felejthetjük el, hogy az egyenlőséghez való jog még nem jelent egyenlő lehetőségeket is. A de facto egyenlőség megvalósítása, akár tetszik, akár nem szükségessé teszi a legnagyobb társadalmi hitelességi mutatókkal rendelkezők figyelembe vételét.

1995. március 1-én megalakult a Magyar Nemzeti Bizottság, mely magába foglalta a kormányzati szervezetek, a pártok, a szakszervezetek, az egyházak és nem kormányzati szervezetek női érdekképviselőit. Közös megegyezéssel olyan nemzeti jelentést készítettek, mely nem veszítette el jelentőségét napjainkig. Mintha megállt volna az időkereke hazánk felett, minden szorgalmazott, szükségesnek tartott, indítványozott, kezdeményezett, támogatott, ajánlott, és javasolt pontja két évtized elteltével is érvényességgel bír. Mondhatjuk azt is -keserű szájízzel – időt állók.

Egy korszak lezárásához elengedhetetlen egy közös jövőkép, egy közös gondolkodás. A jelenlegi politikai zsákutcás állapot meghaladásához pedig egy alternatíva, egy közös nemzeti küldetés konzervatív, liberális, szociáldemokrata szellemiségű nőszervezetek között.

A jövőbeli nyitány első lépése lehetne egy közös női köztársasági elnök jelölt állítás.

Talán valóban létezik egy másik út.

Talán létezik rá közös akarat.

Talán elkezdődhet egy új kezdet.

Beijing-Poster

A bejegyzés kategóriája: Feminista
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.