Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Elv-Barátaim, Magyar Demokraták!
2010. Károlyi – szobornál
A mai napon két feminista üzenetet szeretnék átadni, két egymással szemben álló erőnek. Az üzenetek mottójának József Attila szavait idézem: „Szólok hiába. Szodoma rám se hallgat. Szólok, de annak, aki majd meghallgat!”
Az első üzenet nemzetünk közszellemét megfertőző mocsári lápvirágok új pogány nemzedékének szól.
Természetesen ma már semmi okunk gúnyolódni rajtuk, hiszen mi magunk termeltük ki őket saját üvegházunkban nemes termesztés alatt, még ha mostanra arcunkra is fagyott a kezdeti mosoly.
Történelmünk során a szájhazafiak jöttek mentek, de a tetthazafiak csendesen itt maradtak. Élünk itt a Kárpát-medencében MI MAGYAROK! Harcban, csapások között jelzők és névmások használata nélkül küzdünk, ám amint kicsit békében élnénk, jönnek a szájhazafiak, akik szakítanak, uszítanak, annyifelé ahányan vannak!
Sokféle magyarok vagyunk! Akik voltunk, akik vagyunk, s akik leszünk.
Kérdések tömege megválaszolatlanul hever előttünk:
Mi ez a más nemzeteknél alig tapasztalható megosztó átok a mindenkori társadalmi kiegyezés ellen?
Mitől ember a magyar és mitől magyar az ember?
Kinek van joga megmondani, ki tartozik a nemzet kötelékébe és ki nem?
Micsoda bizalmatlanság él a magyarban a magyar ellen?
Micsoda felesleges nemzeti erőpazarlás folyik a szemünk előtt, mennyi felelőtlen, őrült, öncélú, értelmetlen torzsalkodásnak vagyunk tanúi!?
Milyen színű a demokráciánk réme?
Talán azoké, akik ma, utcaköveket ragadnak, és a harmadik köztársaság létére törnek, pogány lázadás színpadi paródiáját adják elő, középkori Istenekre esküsznek!?
Talán a gicssubás álparasztok, magyarkodó tudatlanok, sámánok feltámasztói, szkíta harcosok reinkarnációi, nemzeti mondáinkat kisajátító műkereskedők tömegei?
Talán a „Mi atyánkat” mormoló a testvéri, jézusi szeretetet, megbocsájtást csak jobbra adó klérus?
Talán az álmaikban meglopott nincstelenek luxusautóikra ragasztott „Nagy-Magyarország” matricák „kisemmizett” vállalkozó rétege – ők, a Kelet népének fiai, a korcs hitt alapját megtöltő salak?
Nem.
Nem, ők csupán a szellemi vakságban vergődő kiútat kereső zoombi tömeg.
A demokráciánkra támadó rém bennünk van.
Bennünk van magyar demokratákban, akik a pogányok nyílvesszőitől félve a gyáva passzivitásba menekülnek, pedig tudják, hogy a demokratikus társadalom ismérve, hogy társul a közös nehézségek legyőzésében.
Mi, feministák Voltaire gondolataira építve a következő nyílt üzenetet küldjük a szájhazafiak seregének:
Tudjuk, hogy Önök szerint Mi moszkovita, szabadkőműves, kommunista, cionista összeesküvő bérencek vagyunk, hogy hazátlan bitangok, akik genetikailag sérültek, és hogy mindannyian látens homoszexuálisok és a cigány- karavánok pártfogói.
Tudjuk, ez az Önök véleménye.
Az Önök politikai szándékai számunkra mélységesen ellenszenvesek és undorítóak, ám mint magyar demokraták meghalnánk Önökért, hogy joguk legyen gyalázatos, nemzetáruló véleményüket elmondani e hazában.
Kétségeink nincsenek arról, hogy Önök ezt értünk megmernék-e tenni.
A második feminista üzenet a baloldal összes irányzatának szól, az 1944 őszén a nyilasok által Dunába lőtt szociáldemokrata Mónus Illés gondolatai idézve:
„Szocialistának lenni mindig vigasz, mindig belső megnyugvás, mert az életnek tartalmat ad. Tartalmat és értelmet.
A társadalmi egyenlőségért küzdeni, a kizsákmányoltakat erre a küzdelemre felhívni, tanítani: a legszebb és legértékesebb apostoli hivatás.
Ez számunkra a valódi messiási és apostoli munka.
Még akkor is, ha százszor is nehezebb, mint másutt és máskor, százszorosan kötelez arra, hogy elvégezzük és nehéz időkben is hirdessük a baloldal igéit és folytassuk a küzdelmet! „
Köszönöm, hogy meghallgattak!
