Gyurcsány visszatért: platformalapítás a Titanicon

A pénteken zászlót bontott sokadik Gyurcsány-platform az ex-SZDSZ és ex-MDF neokonjainak gyűjtőhelye kíván lenni. Hogy ez mennyire vonzza majd a célcsoportot, kétséges, hiszen a hazai politikai kínálatban számos tiszteletet érdemlő hiteles liberális csoportosulás található már. Felvetődik persze, hogy egy kommunistából liberális demokratává avanzsált vezér miért van mégis egy magát szocialistának nevező pártban? Miért nem építkezik önállóan a „sajátos ízű politikai áramlatával”?

„Gyurcsány Ferenc kiborította a bilit.”- írja a KISZ központi lapja a Magyar Ifjúság 1989. április 7-i száma annak okán, hogy saját platformot hirdetett a KISZ Központi Bizottságának ülésén. Megtudhatjuk továbbá a vezéraspiráns nyilatkozatából, hogy mégis csak alelnök marad, mert „amit képviselek, az egy elég sajátos ízű politikai áramlat, amely kisebbségben van. S nem lenne jó, ha valamely kisebbség próbálná a maga szándékát ráerőszakolni a szervezetre.” Húsz év elteltével kísérteties a hasonlóság a volt miniszterelnök hetek óta folytatott MSZP-n belüli (és kívüli) politikai küzdelmében.

A kiábrándultság és a közöny határán vegetáló szimpatizánsok és párttagok „demokrata forradalomra” való hívása láthatóan keveseket indított a barikádokra. A „like Titanic” népének többségében ugyanis most érik össze a szervezeti szétzilálódás látványa, a gazdasági támogatás hiányának traumája, a közhatalmi pozíciókból való csúfos vereség vonzata, az alacsony identitás tudat kultúrája, és az „érdemtelenül” országgyűlési képviselői széket foglaló párt elit morális kvalifikációja.

Gyurcsány Ferenc politikájával szembeni ellenállás persze nem egyedülálló, hiszen a párton belül mindig is az előítéletek ezer módjával kellett szembenézni azoknak, akik önálló cselekvési elképzeléseikkel kilógtak a közmegegyezéses szocialista „mainstream”-ből.

Ám, a jelen helyzetben a Gyurcsány által kínált liberális – konzervatív alternatíva a külső körülmények ismeretében, és a kétséges tartalmi elemek egyvelegével semmiképpen sem hordozza magában az átépítés hiteles adottságait.

A Le Monde október 17-i számában tett nyilatkozata is többek között ezt támasztja alá: „Én kommunista voltam, nagyon sok csalódástól szabadultam meg, jobban hiszek a szabadságban, mint az egyenlőségben.”

Felvetődik persze, hogy egy kommunistából liberális demokratává avanzsált vezér miért van mégis egy magát szocialistának nevező pártban? Miért nem építkezik önállóan a „sajátos ízű politikai áramlatával”?

A választási tömegpárt illuzionistája valószínűleg jól tudja, hogy egy politikust csak a siker igazolhat. Csak akkor lesz sikeres, ha összetartja közönségét, kihasználja az adott szervezeti keretet és eleget tesz a rajongók várakozásainak, vagyis mindig kínál mozgósításra alkalmat és módot. De láthatóan most eme taktika kezd zsákutcás megoldás felé vinni, az átadandó igazság ugyanis nem más, mint a liberális arisztokratizmus átvitele vagy/és megtartása egy még működőképes parlamentáris szervezet kereteiben.

A pénteken zászlót bontott sokadik Gyurcsány-platform az ex-SZDSZ és ex-MDF neokonjainak gyűjtőhelye kíván lenni. Hogy ez mennyire vonzza majd a célcsoportot, kétséges, hiszen a hazai politikai kínálatban számos tiszteletet érdemlő hiteles liberális csoportosulás található már. (SZEMA, ÚJ PÓLUS stb.)

Érdemes felidézni a szocialisták ideológiai DNS-ének végleges megsemmisülését alátámasztó Ferge Zsuzsa, szociológus gondolatait 2008-ból: „A magyar liberalizmus mai uralkodó szárnya, a liberális párt elnökével együtt (SZDSZ) nem a szó hagyományos értelmében vett liberális, hanem fundamentalista neoliberális, amit Nyugaton neokonzervatívnak, neokonnak hívnak. A magyar neoliberalizmus még a globálishoz képest is különlegesen és öntudatosan neoliberális, továbbá különlegesen és öntudatosan artikulált. A neoliberális fundamentalizmus hatását a szocialisták ideológiai gyengesége és önbizalomhiánya felerősíti. A szocialisták ideológiai gyengesége bizonyosan összefügg a szociáldemokrácia világválságával, azzal, hogy sokan közülük a neoliberalizmus lényegét magába olvasztó „harmadik utat” szocialistának vélik.”

Nem elhanyagolható tény a fenti idézet ismeretében, hogy az évekkel ezelőtt kapitulált kapuőrök lelkiismerete a múlt heti országos választmányi ülésen megszólalt, hiszen az egyenlőség megtagadása a társadalmi emancipációért való küzdelemben (eredeti szocialista cél) olyan, mint az antimarxista szocialista, vagyis nem létezhető teória. Ha létezik is, legfeljebb a „Mikiegér szocializmus” kategóriájába tartozhat.

Az őszödi beszéd egy politikai virtuóz örökbecsű tettévé emelhette volna Gyurcsány monológját. De bukást és vesszőfutást hozott a fejére, hiszen eszerint fogalma sem volt arról, hogy kiknek beszél. Kik hallgatják őt le, kik zsarolják meg hónapokkal később megyei pártelnöki gránátokat élesítve a miniszteri posztokért. Nos, ezekből nem kér többé a baloldal! Sem a szónokból, sem a hiteltelen őszödi hallgatóságából. Az elmúlt időben történt választások eredményei bebizonyították a politikai elit gyűlölete, megvetése egyre nagyobb mértékben összeolvadt az MSZP elutasításával.

A rakoncátlan történelem sodrában napjaink legelutasítottabb politikai szervezete megjósolhatóan a belső kihívások szorításában továbbra is „úgy viselkedik majd, mint egy öregedő férfi, nagy vágyakkal, hiányzó potenciával”.

Eközben a baloldali politikai versenybe egyre több új szereplő áll majd rajtvonalhoz, akik a legényegyleti poshadtságot felváltó frissebb és egészségesebb korszellemmel rendelkeznek, például az információs technika virtuális közegében szerveződő új szubkultúraként. Akik, lázadva utasítják el a jelenlegi parlamenti baloldal vállalhatatlan alakjait, s Nagy Feró után kórusban éneklik „Nem kell! Tőled már a nem kell, sem kell!”. Persze, ők sem akarnak mást, mint, történelmi elődeik: megforgatni a világot, legfeljebb nem lopnak hozzá szerszámot.

Akik borzonganak Gyurcsánytól – nem véletlenül teszik. Hibáit politikai sarlatánságnak, még többen a felkészültség, képzettség és politikusi önfegyelmező képesség teljes hiányának tudják be. Zagyva és tisztázatlan eszme gondolkodási módszertana lépten-nyomon leleplezte, hogy ennél a játékosnál nincs ott az ultiban végül kijátszandó hetes. A piros azonban vesztesként duplán fizet rá – és nem csupán a kártyában.

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/01/27/csecsemopartkongresszus/?action=PrintPage

A Gyurcsány-platform az ex-SZDSZ és az ex-MDF neokonjainak gyűjtőhelye kíván lenni.

Alföldi Andrea történész (Hírszerző.hu, 2010. október 23.)

A bejegyzés kategóriája: Chili
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.