A magyar antifasiszta ellenállás emléknapja

A magyar antifasiszta ellenállás emléknapja

2011. július 27.  Gesztenyéskerti antifasiszta emlékmű (XII. ker Bp. Jagelló út)

Alföldi Andrea beszéde

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Elvbarátok!

Ha a történelmet Pierre Nora, francia történész meghatározásával definiáljuk – a történelem az emlékezés helye -, fontos, sőt hatalmi kérdéssé válik, hogy ki mire emlékszik, ki uralja a múltat és az emlékezetet. A most ismert politika történet nem a nők története, felmérések szerint a történelemtankönyvek 1%-a szól a nőkről és még az irodalomtörténetnek is csak 8%-a. A magyar történelem nagy alakjainak reprezentatív kiadása szerint –mely 1999-ben jelent meg Nagy képes millenniumi arcképcsarnok címmel – a 20. században egyetlen fontos politikusnő volt: Kéthly Anna. A múlt emlékezete, vagyis a történetírás mindig nagyon fontos szerepet játszott a nők egyenlőségért folytatott társadalmi harcaiban. A magyar történelem lapjain a nők nem láthatóak, pedig tevékenységükkel a történelem sodrását befolyásolták, sőt nagymértékben alakították.

Ma itt olyan nőkről szeretnék beszélni, akik a magyar antifasiszta ellenállásban részt vettek, olyan nőkről, akik életüket áldozták az emberiességért, a közösségért, a demokrácia reményéért.

1919-től a második világháború befejezéséig a demokratikus összetartó erő egyik legfontosabb alappillére volt a széles antifasiszta, nemzeti összefogásra épülő függetlenségi mozgalom.

Engedjék meg, hogy a több tízezer nő küzdelmes életéből és sorsának alakulásának történetéből a magyar nőmunkásmozgalom elfelejtett küzdő híveiről emlékezek meg, bepillantást engedve a nők antifasiszta ellenállás munkájába.

Nevek és elfelejtett rövid élettörténetek:

 

Joó Mária (1895-1919. nov. 17.)

A szociáldemokrata párt tagja. A Tanácsköztársaság idején a Kecskeméti Munkás-, Katona,- és Földműves tanács tagja. A kiskőrösi nőszervező bizottság vezetőségi tagja. A románok kivonulásának másnapján Héjjasék lakásáról elhurcolták és Orgoványon 1919. november 17-én meggyilkolták.

Szívós Mária (1879-1924)

A lajosmizsei MSZDP szervezetének alapító tagja, a nőszövetség helyi vezetője, a munkástanács tagja, lelkes agitátor a Tanácsköztársaság idején. Az „ébredők” és csendőrök többször megverték, 1920 elején többedmagával a különítményesek Kecskemétre hajtották. Héjjas Iván vezényletével „kezelésbe” vették korbáccsal és derékszíjjal eszméletlenre verték. Őt és Buday Aladárné tanítónőt (MSZDP tag) a férfiak előtt meztelenre vetkőztetve kegyetlenül megkínozták és meggyalázták.

Szűcs Lajosné (1893-1919)

Kórházi ápolónő, a nőmunkásmozgalom mártírja. A szociáldemokrata párt tagja. Nagy lelkesedéssel és eredménnyel szervezte a háztartási alkalmazottak és hadiözvegyeket. A kecskeméti nők első szervezetének ő volt az életre hívója és vezetője. Az ellenforradalom véres terrorja végzett vele, Héjjasék a feketelista alapján elhurcolták kegyetlen kínzások között 1919. november 20-án Szikra községben végeztek ki.

Fonyó Sári (1891-1949)

Banktisztviselő, a kommunista nőmozgalom aktív harcosa. Banktisztviselők bizalmijaként harcolt a nők egyenlő béréért, a választójogért, a békéért. 1917-18-ban jelentős szerepe volt az MSZDP baloldali ellenzékének tevékenységében. 1918 novemberétől összekötő volt a gyűjtőfogház és a letartóztatottak helyére álló KMP vezetők között. Szamuely Tibor mellett dolgozott, a Budapesti Központi Munkás,- Katonatanács tagja, kitűnő szervező és agitátornő volt. 1919. május 1-én a Kisszínház egyik vezérszónoka, lelkesítő beszédmondója. A tanácshatalom megdöntése után 6 évi fegyházra ítélték, büntetését Márianosztrán töltötte. 1922-ben fogolycserével került Moszkvába. A felszabadulás után a Magyar Nemzeti Bank egyik vezetője lett.

Bogdány Rózsi (1903-1951)

Édesanyja Bogdány Simmoné a magyar nőmunkásmozgalom egyik úttörője volt. 15 évesen lépett be az ifjúkommunista mozgalomba, tagja lett a KIMSZ Ellenőrző Bizottságának. A Tanácsköztársaság megdöntése után illegális kommunista röplapokat terjesztett és agitációs munkát végzett. 1920-ban Zalaegerszegre internálták, 1922-ben fogolycsere révén Moszkvába került. Haláláig a Lomonoszov Egyetem matematika tanárra.

Oelmacher Anna

Kommunista festőművész, esztéta. 1933-ban lépett be a szociáldemokrata pártba, egy évre rá csatlakozott a kommunista irányítás alatt álló, a haladó művészeket legálisan tömörítő Szocialista Képzőművészek Csoportjához. 1940-től aktív tagja az antifasiszta ellenállásnak. A felszabadulás után a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének V. kerületi vezetője.

Rákosi Éva

1939-től a szociáldemokrata párt tagja, a nyomdászszakszervezet vezetőségi tagja. 1942-től kapcsolódott be a KMP illegális tevékenységébe, részt vett a párt sajtótermékeinek előállításában. 1944. november 4-én a Gestapo felfedezte az illegális nyomdát, és munkatársait agyonlőtte. A felszabadulásig illegalitásban élt, és folytatta antifasiszta tevékenységét.

Döme Piroska

Női szabó szakmát tanult, 1934-től tagja a textilipari munkások szakszervezetének Kispesten.

1936-ban belép a szociáldemokrata párt 6. kerületi szervezetébe. 1939-től a KMP Szociáldemokrata Bizottságának összekötőjeként tevékenykedett az SZDP szervezetében. Az SZDP 6. kerületi nőbizottságának és körzetének vezetője. 1942-től illegalitásban élt. 1944. október 30-án lebukott. Megjárta a dachaui majd a ravensbrücki koncentrációs tábort. 1945 decemberétől az MKP Komárom-Esztergom megyei pártbizottság nőfelelőse.

Bakó Ágnes

1936-ban belépett az MSZDP 8. kerületi alapszervezetébe, párhuzamosan az illegális kommunista mozgalomban is részt vesz. 1941 tavaszán letartóztatták, mert Spanyolországban harcolt, majd Franciaországba internált magyarok részére megszervezte a csomagok és levelek továbbítását. Pár hónap múlva szabadult, 1942 őszétől Ságvári Endre, Szirmai Hédi, Szikra Sándor illegális csoportjában dolgozott. 1943-ban ismét letartóztatták 7 évi fegyházra ítélték. 1944. november 12-én Németországba deportálták. Megjárta a dachaui, majd a bergen-belseni koncentrációs tábort. A tábor felszabadulása után antifasiszta egyesületet hozott létre többedmagával, hogy a volt foglyok, magyar katonák hazaszállítását megszervezzék.  1945 októberében tért haza.

 

Sipos Erzsébet (1896-1973)

1911-től a Közúti Villamos Rt. tisztviselője, és tagja az MSZDP-nek. A Galilei körben ismerkedett meg Sallai Imrével és Korvin Ottóval. 1917-től bekapcsolódott a háborúellenes mozgalomba. Részt vett a Korvin Ottó által vezetett antimilitarista csoport minden megmozdulásában, 1918-ban Korvin Ottó felesége lett. A magyar kommunista párt alapító tagja, a KMP Visegrádi utcai titkárságán dolgozik. A Tanácsköztársaság idején, a Népjóléti Népbiztosságon gyermekvédelmi intézményekkel és gyermeküdültetéssel foglalkozott. 1919-ben letartóztatják állapotos helyzetét semmibe véve 1922 januárjáig a zalaegerszegi internáló táborban raboskodik. 1922-ben fogolycserével került Szovjetunióba került.

Bruck Rózsi (1906-1973)

1925-ben lépett be az MSZDP-be, és aktív tagja lett a Vági István vezette ellenzéki mozgalomnak. Tevékenyen rész vett a nők szervezésében, a tüntetések előkészítésében. Gyakran járt agitálni a Teleki téren a munkanélküliek közzé, röpiratokat terjesztett és a szocialista irodalmat. 1926 tavaszán letartóztatták,1942-ben a kistarcsai internáló táborba került, ahol kegyetlen kínzások során súlyos életveszélyes sérüléseket szenvedett.

Németi Irén

Debrecenben lépett be 16 évesen az MSZDP ifjúsági szervezetébe. 1940-ben tagja lett az Országos Ifjúsági Bizottságnak. Még ebben az évben Ságvári Endre javaslatára Debrecenben kezdte meg az antifasiszta ellenállás megszervezését a fiatal baloldaliak között.

A debreceni SZDP Végrehajtó Bizottságának tagja lett. 1944 februárjában a bőripari munkások gyűlésén tartott háborúellenes felszólalása miatt letartóztatták. Az internáló táborból először Auschwitzba, majd Gliwicébe vitték, ahol egy hadianyaggyárban dolgozott. 1959 júliusától a Nők Lapja főszerkesztője.

Fái Boris

Édesanyja révén kapcsolódott be a feminista mozgalomba igen fiatalon. 1923-ban Csehszlovákiában, 1927-ben Svájcban vett részt a nemzetközi ifjúsági béketalálkozókon.1ó 1932-ben lépett be a Kommunista Pártba, részt a Halálbüntetés Elleni Liga szervezésében, majd a „Vörös Figyelő” szerkesztésében. A Vörös Segély vett munkájában is tevékenykedett. 1937-ben Párizsba emigrál, ahol a Francia Kommunista Pártban és a magyar antifasiszta tömegszervezetben, valamint a nőmozgalomban fejtett ki aktív munkát. 1942 elején illegálisan hazatért, ebben az évben le is tartóztatták, 1944-től bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. 1945-ben a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének alapító tagja.

Gárdos Mariska (1885-1973)

1900-ban 15 évesen belépett az MSZDP-be. Kiemelkedő szerepe volt a magyarországi nőmunkásmozgalom megteremtésében. 1903-ban Bogdány Simmonéval együtt létrehozták a Magyarországi Munkásnő Egyesületet. Alapítója és főszerkesztője az 1905. március 1-től megjelenő Nőmunkás újságnak. 1909-től a MSZDP Országos Nőszervező Bizottság titkára. A tanácsköztársaság idején a „Vörös Újság” szerkesztője és a Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A munkáshatalom megdöntése után Bécsbe emigrált, vezető szerepet vitt a magyar szociáldemokrata emigráció Világosság csoportjában. 1932-ben tért vissza Magyarországra. Az MSZDP baloldali ellenzékének egyik vezetője lett. Többször állt bíróság előtt. 1943-ban internálták. A felszabadulás után a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének létrehozásában, melynek ügyvezető alelnöke és a Budapesti Törvényhatósági Bizottság tagja.

Buchinger Manóné Ladányi Szeréna (1884-1940)

A szociáldemokrata nőmozgalom egyik szervezője és vezetője volt. 1905-ben az MSZDP Országos Nőszervező Bizottságának tagja, 1912-től több ízben megválasztott elnöke. Az első világháború alatt egyik szervezője a dohánygyári és háztartási munkásnők mozgalmainak. 1918. január 1-től az MSZDP főtitkárság vezetője lett. A tanácshatalom után 1929-ig emigrációban él. A Nőmunkás újság rendszeres cikkírója, a Szocializmus párt elméleti folyóiratban a nők szociális munkájáról értekezik. Agitációs füzeteket írt a munkásnők szervezkedéséről. A Népszava kiadó egyik legnépszerűbb kiadványát írta „Munkásnőkről munkásnőknek” címmel.

Csorba Mária (1874-1944)

1907-től az MSZDP tagja Hódmezővásárhelyen, a pártszervezet nőcsoport vezetője. 1912 nyarán a szociáldemokrata párt központjától azt a megbízást kapta, hogy alakítsa meg megye szerte a Nőmunkás Egyesületeket. Az őszirózsás forradalomban részt vett, mint szociáldemokrata, a Tanácsköztársaság napjaiban átlépett a Kommunista pártba. A Vörös Hadsereg egyik hadosztályával a frontra ment politikai megbízottként. Cikkeket írt a Népszavába, az Új Márciusban, a kassai Munkásban, a Nőmunkás újságban. A Tanácsköztársaság leverése után emigrált, majd 1921-ben illegálisan visszatér és folytatja a kommunista párt szervezését. 1922-ben elfogták és a Gerő Ernő és társai ellen folytatott perben 2 évi fogházra ítélték, melyet Márianosztrán töltött. 1925-ben fogolycsere útján kerül Moszkvába. A Szovjetunióban élő magyar kommunista emigránsok aktív tagja volt.

 

Hámán Kató (1884-1936)

Az MSZDP 8. kerületi tagja és a Vegyipari munkások szakszervezetének titkára. Első cikkei a Vegyipari Munkásban jelenek meg. 1918 novemberében belép a Kommunista Pártba, Landler jenő munkatársa. A Budapesti Munkás- és Katonatanács 9. kerületi bizottságának tagja, feladata a nőmozgalom szervezése. Később internálták. 1923-tól az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja egyik szervezője. 1925-től az Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSzMP) vezetőségének tagja. Majd a Vörös Segély egyik vezetője volt. 1925-ben az első Rákosi-per egyik vádlottja volt, 1931-ben budatétényi házában letartóztatták. Kiszabadulása után még többször került börtönbe politikai nézetei miatt, utoljára 1934-ben. 1936 nyarán került szabadlábra, de a börtönben szerzett betegségében augusztusban meghalt. Más források szerint halálra kínozták.

Bagi Ilona (1911-1933)

13 évesen a Csepeli Posztógyárban dolgozik, s éles szemmel figyeli a világban végbemenő eseményeket. 1928-ban belép az illegális kommunista szervezetbe, rendszeresen részt vett a rendezvényeken és azokat szervezte. A Vörös Csepel újság és röpiratok terjesztője és a Vörös Segély aktív szervezője. 1933 tavaszán a csepeli főtéren álló irredentaszobrot munkásnőkkel együtt vörös festékkel bemázolta. 1933 nyarától rendőri megfigyelés alatt állt, ez évben súlyos baleset következtében amputálták a lábát. A 22 éves lány pap nélküli temetése nagy demonstráció volt Csepelen. Több ezer munkás kísérte végső útjára, ahol a lenini gyászinduló eléneklése után a rendőrség elkezdte a tömegoszlatást.

 

Berzeviczy Gizella (1878-1954)

Nem a proletariátus ölében születtem, de egy élet tapasztalatai a proletariátus táborába vezettek.” szól önvallomása.

A Tanácsköztársaság idején Bp.-en az Erzsébet Nőiskola igazgatója lett. Aktívan dolgozott a pedagógusok továbbképzése érdekében, 1920-ban 8 évi szabadságvesztésre ítélték és a márianosztrai fegyházba zárták. 1922-ben a fogolycsere- akció során az SZU-ba került. 1926-40ben Odesszában tanított. A II. világháborúban a fogolytáborokban folyó antifasiszta tanfolyamok oktatójaként működött. Magyarország felszabadulása után hazatért. Ekkor dolgozta át és jelentette meg visszaemlékezéseit a fehérterror alatti börtönéveiről.

Martos Flóra (1897-1938)

1918-ban lépett be az MSZDP-be, melynek balszárnyához tartozott (Stern Szerénhez Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja). A Tanácsköztársaság idején a gyermekbarát mozgalomban tevékenykedett. A Tanácsköztársaság bukása után az internáltak megsegítésében vett részt, különösen a zalaegerszegi internáló tábor foglyait támogatta, majd az újjászervezett Magyarországi Magántisztviselők Szövetségében került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal. Iparvegyészeti oklevelet szerzett s a Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepének laboratóriumában dolgozott. 1927-ben Vörös Segélyt szervezte, majd 1929-től vezette. 1930-ban letartóztatták. 8 hónapi börtön után 1931. máj.-ban szabadult. Még többször letartóztatták, felmentették. Martos Flóra és Fürst Sándor egymást nagyra becsülő, kedvelő ember nem csak a munkában, hanem személyes érzelmeiben is nagyon közel kerültek egymáshoz. Fürst Sándor 1932. július 29-én történt felakasztása után Flóra összetört. Később folytatta antifasiszta munkáját, az ellenállás szervezését. Súlyos betegsége miatt 1938 dec. 30-án elhunyt.

Braun Éva (1917-1945)

Édesapja Braun Róbert, Szabó Ervin helyettese volt a Fővárosi könyvtárban. A család baráti körébe tartozott: Kunfi Zsigmond, Madzsar József, Vámbéry Rusztem és más tudósok, politikusok, művészek. József Attila a Külvárosi éjcímű verséhez az alábbi ajánlást tette: „Ahogy öreg akác nyújt egy hulló levelet a fiatal hársnak  úgy adom e könyvet Braun Évának az ifjú költőtársnak.” 1937-től csatlakozik az antifasiszta mozgalomhoz, az MSZDP kőbányai ifjúmunkásaihoz. 1938 őszén kerül először a politikai rendőrség figyelmébe, mivel”a József főherceg hajón kommunista mozgalmi dalokat énekelt fiatalokkal együtt”. Braun Éva kiépítette a forradalmi ifjúsági csoportok egész hálózatát, felhívásokat, röpiratokat írt, marxista tanulóköröket szervezet, és minden szélsőjobboldali rendezvényt az antifasiszta fiatalokkal próbáltak szabotálni. 1941-43 között a nagykanizsai internáló táborban tölti büntetését. A náci seregek 1944. márciusi megszállása után illegalitásban élt. Rónai Ferenc segítségével kapcsolatba került a Vörös Brigád fegyveres osztagával. A nyilas rémuralom heteiben sok bátor akciót, eredményes rajtaütést, sikeres partizánvállalkozást hajtottak végre a fővárosban. 1945. január 1-én a Nyugati pályaudvarnál felismerték a csendőrök és a nácik utolsó hídfőállásába, a várba vitték, ahol számos Vörös Brigád elfogott tag is volt már. A Gestapo és magyar kiszolgálói szörnyű kínvallatások után, január 26-án 10 fiatal társával együtt a királyi várban az egykori kormányzói lakosztály teraszán kivégezték. Az áldozatok tetemeit a szakadékba dobták. Braun Éva még nem volt 28 éves, mikor végett ért áldozatokban gazdag életútja.

 

Koltói (Kristóf) Anna (1891-1944)

A Népszava 1945. május 20-i gyászjelentése így szól: „Koltói Anna elvtársnőt 1944. október havában pusztította el egy nyilas bandita golyója. Tudta-e ez a briganti, mint az Archimédesz köreit eltaposó légionárius, hogy kit ölt meg?” Vígh Mária korona tanú vallomása szerint 1944. október 17-én dél körül a Mária Terézia tér 16.számú bérház kapujában öt nyilas jelent meg. A nyilasok kezükben a géppisztollyal azt kiabálták: „Ki a folyósóra! Mindenki!” Amikor a lakók megjelentek köztük Koltói Anna is, az egyik nyilas elővett egy papirost és kiáltja a neveket: Gyürei Rudolf, Radvánszky Rezső, Karácsony Sándor, Kabók Lajos, Koltói Anna…. Amikor a név elhangzik az 53 éves beteg asszony előlép: „Én vagyok Koltói Anna” A nyilas a géppisztolyt a Anna homlokához tartja és két lövés történik. Öt állig felfegyverzett nyilas egy védtelen nő ellen. A nyilasok távozása után a tetemet a lakásába vonszolta Vígh Mária, orvost hívott, aki este 7 után érkezett meg. Az orvos megvizsgálta a holttestet és azt mondta: „Ma ez volt a kilencven hatodik ilyen haláleset, amit bejelentettek.”

Csendesen temették el a meggyilkolt Koltói Annát, aki a magyar Vas- és Fémmunkások Központi Szövetség elnökségi tagja volt, az SZDP nőszervezője, a Szakszervezeti Országos Nőszövetség bizottsági titkára, az Országos Társadalombiztosítási Intézet elnökségi tagja, a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagja. Gyilkosát nem azonosították a mai napig.

Geisler Eta (1913-1931)

16 éves en lépett be a KIMSZ (Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe) tevékeny tagjaként harcolt az igazságtalanság ellen. Röpiratokat terjesztett, agitált, illegális plakátokat ragasztott. A 100% folyóirat aktivistái közé tartozott. A rendőrség többször elfogta, megverték, kínozták. Tagja volt a Vörös Segélynek. 1929-től egyre másra robbantak ki a tüntetések Budapesten és a nagyobb városokban. 1930. június 30-án újabb tüntetésre került sor Budapesten, a rendőrség a tüntetőket a villamosok elindításával akarta kettévágni. Geisler Eta a tüntetők első sorában a villamos és a tömeg között azt kiabálta: „A villamos elé vetem magam , ha meghátráltok!” Ezzel erőt adott a jelenlévőknek és közel egy órával meghosszabbította a tiltakozó demonstrációt. 1930. július 4-én letartóztatták, a politikai rendőrségen ütlegelték, haját csomóban tépték ki, egész éjjel kínozták a gyenge fizikumú nőt. 1931. január 17-én szabadlábra helyezték , ám ekkor már halálos beteg volt, hosszú szenvedés után július 5-én hunyt el. Temetésén vörös szegfű szőnyeg takarta be koporsóját. Búcsúbeszéde egyetlen mondat volt: „Koporsódra gondolatban ráterítjük a munkásosztály vérpiros lobogóját…”, mert a szónokot a detektívek azonnal elhallgattatták.

Szenes Hanna Anikó (1921-1944)

Asszimilálódott zsidó család egyetlen gyermeke, aki a Baár-Madas leánygimnáziumba végzett, de a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre. 1939-ben kivándorolt Palesztinába. Csatlakozott a Haganához, a zsidó fegyveres védelmi szervezethez. 1944 márciusában a brit légierő többedmagával ejtőernyősként dobta le Jugoszlávia partizánok őrizte területére. Egyike volt annak a 17 magyar zsidónak, akit a brit hadsereg képzett ki. Feladatuk az volt, hogy akadályozzák meg a magyar zsidók deportálását. 1944 júniusában csendőrök elfogták, előbb a szombathelyi börtönbe, majd a Margit körúti fogházba került. Válogatott kínzások között, még édesanyjával is szembesítették, sőt le is tartóztatták. A Szálasi puccs után, a nyilasok hazaárulás vádjával november 7-én kivégezték. 23 évet élt meg. Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították és nemzeti hősként temették el a jeruzsálemi Herzl- hegyen.

„Aki egyetlen ember életét megmenti, egy egész világot ment meg.” ez a talmudi idézet olvasható azon az emlékplaketten, amit a Világ Igazai kitüntetést kapják.

Magyarországon közel ezren kapták meg örök például szolgálni a humanizmusba vetett hit létjogosultságát. A magyarországi Világ Igazainak 60%-a nő, legfőképpen a falvakban és kisvárosokban résztvevők között.

Zsindely Ferencné (Tüdős Klára)

Tüdős Klára Debrecenben született jómódú református polgári családban. Svájci és angliai leánynevelő intézetekben tanult, majd a budapesti Iparművészeti Főiskolára járt. 1925-ben az Operaház jelmeztervezője lett. Első sikertelen házassága után 1938-ban feleségül ment Zsindely Ferenc kultuszminiszteri államtitkárhoz, aki később kereskedelem-és közlekedésügyi miniszter lett. Házasságkötése után Pántlika Szalon néven exkluzív divatszalont nyitott a belvárosban. Magyarország egyik legkeresettebb divattervezője lett, a magyar népi motívumok felhasználásával tervezett ruháit itthon és külföldön is egyaránt ismerték. 1944-ben megalapította az Országos Református Nőszövetséget, amelynek első elnöke lett. A Szövetség Új Magyar Asszony című folyóiratát is ő indította el. 1944 októberétől a nyilas hatalomátvételtől kezdve Tüdős Klára budai villájukban (Istenhegyi út 92-94) és a (Maros u. 6/b) lakásban elsősorban kisgyermekes anyákat és árva gyermekeket bújtatott. A megmentettek között számos baloldali vezető is volt, családtagjaival együtt, például Apró Antalné (Kovács Klára) a két éves Antal nevű kisfiú és a Szociáldemokrata Párt elnökének lánya Szakasits Klára, zsidó férjétől született három gyermekével (Schiffer Pál, Péter és Ferenc). Tüdős Klára mentési akcióiban a Bethesda Kórház szeretet nővérei, a Svéd Vöröskereszt munkatársa Asta Nielsson, a Nőszövetség egyes tagjai és a református lelkészek támogatták. Segítségével 70-80 zsidó menekült meg a kegyetlenségektől. Tüdős Klárát a Yad Vasem 2001. augusztus 1-én a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

„Emlékezet és történelem között vagyunk”– írja Pierre Nora. A történelmi emlékezet vége mit is jelent: minden elmúlt dolog globális észlelésének a véglegesen befejeződött múltba való egyre gyorsabb átbillenését – egy egyensúly felbomlását. Nem más ez, mint a történelem iránti érzékenység dinamikája révén való kiszorítása annak, ami a hagyomány melegében, a szokás hallgatagságában, az ősi ismétlésében még élmény maradt. Nem más ez, mint öntudatra ébredés a múlt jegyében, egy mindig is létező valami bevégzése. Csak azért beszélünk annyit az emlékezetről, mert már nincs.

Az emlékezés kötelessége napjainkra a felidézés ködös személytelenségére süllyedt. Korunk antifasiszta ellenállóinak egyetlen célja lehet, hogy a történelmi emlékezet megszűnését megakadályozzák, s az emlékezés kötelességét az új generációk számára megtanítsa.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

A bejegyzés kategóriája: Chili
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.